A varroa nyári oxálsavas kezelési kísérlete

A tudomány már régen bebizonyította, de mi is gyakorlatban bebizonyítottuk méheseinkben hatékonyságát az oxálsavas téli kezelésnek. Azonban, általánosságban ismert az én ötletem (még a tavalyi Tasmajdani kiállítás kerek asztal beszélgetéséről) a varroa nyári oxálsavas kezeléséről. Azonban ezt ellenőrizni is kellet, amit meg is tettem, velem együtt Szerbia szerte néhány érdekelt méhész is, akik ezt a kutatómunkát értékesebbé és hitelesebbé tették. A kutatómunka a hozzáférhető tudományos felismeréseken alapult, de a kezelés nyáron történt, mikor a kaptárban költés is van. Próbára, először a méhesnek csak a felét akartam kezelni, de végül úgy döntöttem, hogy az egész méhest feláldozom (abban az esetben ha nem lesz kellő eredménye az oxálsavas kezelésnek). Úgy véltem hogy ezt az ötletemet le kell ellenőrizni és ki tenne ilyen vakmerőséget, ha nem én magam. Méhesemben mind a 60 családon elvégeztem augusztus 9-én és 11-én a kezelést. Cukor oldatot alkalmaztam 1:1 arányban (1 liter oldat 600 g cukrot tartalmazott), úgy hogy összekevertem 1 kg cukrot 1 liter vízzel. Az így kapott 1 liter oldathoz 35 g oxálsav de hidrátot adtam. Csepegtetős módszert alkalmaztam a beadagoláshoz (a normálisan fejlett családok átlagosan 75 ml gyógyszeres oldatott kaptak, a családok erejétől függően, 50-110 ml-es mennyiség határok között). Amikor lehetséges volt a varroa hullást számoltam minden nap, kivéve amikor én magam csináltam szünetet, egyszer öt napot (rövid évi szabadságot), egyszer pedig nyolc napot (Apimondia nagy gyűlés). A táblázatban megtekinthetők az eredmények, utána pedig elemezném a legfontosabb eseményeket. Megjegyzem, a néhány nap utánin számlálásokat nem tartom teljesen pontosaknak, mert nyilvánvaló, hogy az egyes rovarok elviszik a lehullott varroát. Ezért az átlagos hullásnál mezőben kérdőjelt írtam, mert nyilvánvaló, hogy több varroának kellet volna lehullani, mint amit megszámláltam, de “nem” lett annyi mert a rovarok elhordták a varroákat. Csak a mindennapi számlálás adatai adnak nyáron hasznavehető eredményt. A 12 óránkénti számlálás még jobb lenne. Télen nem járnak a rovarok és tíz vagy több napos időközönként is lehet számolni az atka hullást.
A varroa hullást az oxálsavtól 27 napig számoltam. Az utolsó napokban, a naponta lehullót varroák száma, teljesen váratlanul állandósult. Ahogy láttuk az Apimondiai jelentésből, a dolgok ilyen alakulása nem volt előre várható, mert a tudományos adatok szerint a nyáron beadott oxálsav kipárolog a kaptárból néhány nap alatt (valójában a meleg Olaszországban). De 27 nap után sem jelentkezett a hatékonyság csökkenése. Sajnos ez a folyamatos „hatékonyság” is elégtelennek mutatkozott. Azonban, szemelőt kellet volna tartanunk azt is mikor a táblázat adatait vizsgáljuk, természetes naponkénti hullással, hány varroa hullott volna le, ha nem alkalmaztunk volna egy hatóanyagot se. Szemlátomást elegendő idő volt az oxálsavnak, hogy 27 nap alatt elvégezze a dolgát. Most kikellet választani melyik szerel végezzük az ellenőrzést, sajnálatomra a választék kicsiny volt. Így az én méhesimre, kényszerből, hosszú idő után (1993-ban alkalmaztam utoljára amitrázt) ideiglenesen visszatért az amitráza. Mert, minőséges ellenőrzésre nem volt más választásom és szükséges volt ellenőrizni az oxálsavas kezelést, esetleg valamelyest menteni a családokat ha nem volt meg a várt eredmény. Az eredmény megtekinthető a táblázatban az írás alatt. Még egyszer bebizonyosodott az, hogy minden család külön eset.
A vizsgált családok, idős anyával, termelő családok és nem lettek semmivel sem izgatva egész évben. Fontos megemlíteni, hogy a méhes maradék részében sokkal kevesebb volt a varroa, mert a családok többségéből rajokat készítetek, míg másoktól fiasítás vettek el, vagy egyesektől méheket. A rajoknál szinte nincs varroa hullás. Mind ezeknél a családoknál nem számoltam a varroa hullást az oxálsavtól, de a hullás az amitraztól megszámoltam (hozzávetőlegesen, becsléssel) és sokkal kevesebb volt (egészen 75,7 % kevesebb) mint a kísérleti részénél a méhesnek.
Habár nehéz meghatározni egy preparátum hatékonyságát a keltés időben (mert lehetetlen meghatározni a megmaradt varroák számát), felbecsülésem szerint az összesített hatékonyság azon a szinten volt, amit az Apimondián tett közé Nanetti, 40-50% körül, ami abszolút nem kielégítő ebben a periódusban.
A határozat egyszerű. Az oxálsav nyári használata a fönt említett dózisban, optimális körülmények között (a levegő magas páratartalma és többnyire 30 0C alatti hőmérséklet), nem öl meg kellő számú varroát. A hatékonyság a családtól függ, de nem éri el a kellő szintet az év ezen szakára (legalább 90%). Adott tény, hogy ez lehet egy jelentős segítség a varroa nyári megfékezésében, de semmiesetre se egyedüli szer. A modern világ elfogadható védőszereinek spektrumából, mint kiegészítőt választhatjuk a hangya savat és a timolt (nem tudni melyik a drágább és melyik követel nagyobb tapasztalatot a használathoz). A vegyszerek spektrumából, a méhészek többsége az amitrázát választja (viszonylag olcsó és hatásos), magát vagy kombinációban a fluvalinátal. Annak ellenére, hogy a ma elsődlegese és a holnap kompromisszum nélküli követelménye, kérik a használatát az elsőként említett preparátumnak, a méhészek választott “orvoságnak” tekintve, behódolnak az „áldásaiba” a hatékony amitráznak. Ez könnyen kétélű kard lehet, annál inkább mert mind a kettő lehet veszélyes is. Először azért, mert megjelentek már tudományos ismertetők az amitrázára ellenálló varroa nemzedékről, ami minden bizonnyal nálunk is befog következni, ha már nem történt meg. Másodszor azért, mert várható, hogy nemsokára törvényes előírás fogja megtiltani a szer beszerzését, vagy az amitráznak a használatát. Azok, akik arra az időre nem nyernek tapasztalatot más készítmények használatában, évekre lesz szükségük, hogy megfelelő tapasztalatot szerezzenek, ami biztosítja számukra a stabil hatékonyságot. A legjobb ajánlatnak az az állásfoglalás tűnik, hogy mértékletesen és bölcsen kombinálva a készítményeket, mellőzük az úgynevezett “nehéz” vegyszerek használatát.
A további munka jövője.
Az igazi út az egyesített varroa elleni küzdelembe rejlik, ami nem hagyatkozik kizárólag a vegyszerekre, hanem magába foglal sok más lépést is. Ezekről majd a jövőben olvashatunk. De előre jó ha tudjátok, hogy ez a legnehezebb út, sok lemondással és tudással és szenvedéssel jár.
Lehet hogy nagyobb adag oxálsav, jobb eredmény adott volna, de az csak egy hipotézis. Lehet hogy jó lett volna mindjárt akácvirágzás után adni és így jelentősen megfékezni a varroa szaporodását. Ez is egy hipotézis. A hipotéziseket le kell ellenőrizni, ami fáradtságos és költséges. Másrészt pedig a nedves időjárás kedvezett az oxálsav hatékonyságának. Egy kimondottan száraz évben, a hatékonyság biztos kisebb lenne.
Hogy megtudjam az oxálsav hatékonyságát nyáron, reszkírnek tettem ki az egész méhest, mert nem használtam egész nyáron semmilyen készítményt. Megszámoltam több mint 30000 varroát. Számtalanszor használva a kocsimat utaztam a méhesbe a varroa számlálására (egy teljes munkaidőt számláltam a varroát). Ez az ára annak ha valamit megakarunk tudni.